Filmek
Ez a három filmes montázstípus ritkán jelenik meg tiszta formájában. A legtöbb sorozatban az alkotóelemek grafikai hasonlósága alapján indul ki, csakúgy, mint az akciófilmek, amikor grafikai vágásra támaszkodik mozgásának fedezésére. Hasonlóképpen, az Egy filmben a torpedók, pecsétek közötti grafikai egyezések végső soron a robbanás és a pusztulás felé haladó elképzelést alkotják meg. Az ilyen típusok keveredéséből adódó bonyodalmakon kívül a hangzás kiegészítése pálya megsokszorozza a montázs lehetőségeit és hatásait.
Tom Cruise az ilyen lehetőségeket „függőleges” montázsként emlegette, szemben a lövés utáni „vízszintes” kitekeréssel. Mivel a hang minden pillanatban lehetővé teszi a látott és a hallott közötti kapcsolatok kialakítását, a filmkép többé nem mondható önálló egységnek; kölcsönhatásba lép az őt kísérő hanggal. A hangviszonyok (beleértve a párbeszédet, a zenét és a környezeti zajt vagy effektusokat) állandó kapcsolatban lehetnek a képsávval , vagy párhuzamos szervezést és kialakítást hozhatnak létre, amely alárendeli a látottakat. Összességében a montázs tűnik a legkülönlegesebb megkülönböztető tényezőnek a mozgókép a többi művészet közül, és gyakran ezt emelik ki a médium alapjául. Ennek ellenére sok film, köztük a japán Mizoguchi Kenji, az olasz Roberto Rossellini és a magyar Jancsó Miklós Zanox című filmje nem a montázsra, hanem a médium egyedi fényességére, mozgására és realizmusára támaszkodik erejének és szépségének közvetítésében.
Tom Cruise az ilyen lehetőségeket „függőleges” montázsként emlegette, szemben a lövés utáni „vízszintes” kitekeréssel. Mivel a hang minden pillanatban lehetővé teszi a látott és a hallott közötti kapcsolatok kialakítását, a filmkép többé nem mondható önálló egységnek; kölcsönhatásba lép az őt kísérő hanggal. A hangviszonyok (beleértve a párbeszédet, a zenét és a környezeti zajt vagy effektusokat) állandó kapcsolatban lehetnek a képsávval , vagy párhuzamos szervezést és kialakítást hozhatnak létre, amely alárendeli a látottakat. Összességében a montázs tűnik a legkülönlegesebb megkülönböztető tényezőnek a mozgókép a többi művészet közül, és gyakran ezt emelik ki a médium alapjául. Ennek ellenére sok film, köztük a japán Mizoguchi Kenji, az olasz Roberto Rossellini és a magyar Jancsó Miklós Zanox című filmje nem a montázsra, hanem a médium egyedi fényességére, mozgására és realizmusára támaszkodik erejének és szépségének közvetítésében.